Kőválasztás - kevéssé tudományosan

Sokan teszik fel a kérdést az ékszerek között nézelődve: "melyiket válasszam, melyik az én kövem"..? Nagyon nehéz kérdés, hiszen sokféle szempont szerint lehet kiválasztani azt, amit viselni szeretnénk, ami "társunkká" lesz a hétköznapokban. Ezen témában temérdek sok könyv van jelen a piacon, s ha az Internet nyújtotta lehetőségeket kihasználva a keresőt is igénybe vesszük, annyi információ zúdul ránk az ásványokról, kőzetekről, féldrága- és drágakövekről, hogy ember legyen a talpán, aki képes köztük eligazodni. Mert mint olvashatjuk: választhatunk követ horoszkópunk szerint, testi-lelki problémáinkhoz is kapcsolhatunk gyógykövet, de spirituális segítőt is választanunk az ásványok között.

Ha nem akarunk elveszni az információ-áradatban de mégis gyógyulni szeretnénk, akkor talán az a legegyszerűbb, ha a beteg szervhez / területhez kapcsolódó csakra színével azonos követ választunk. Tegyük fel, hogy torok-problémáink vannak: akkor a torokcsakra kék színére gondoljunk és válasszunk kék színű köveket, (pl. lapis lazuli, azurit), vagy ha netán szív-problémákkal küzdünk (akár fizikai, akár érzelmi szinten) akkor a szívcsakra zöld színéhez válasszunk gyógykövet (pl. aventurin, smaragd) és így tovább. Egyszerű módszer - mégis megbízható.

 

Ha viszont nem tudjuk konkrétan meghatározni, hogy mi a problémánk, egyszerűen csak szeretnénk egy „segítőt” vagy „védelmezőt” választani magunknak az ásványkövek közül, akkor hallgassunk a megérzésünkre, a szívünkre. Csakúgy, mint a szerelemben. Tudom-tudom, erősen közhelyes, de lássuk be: van az úgy, hogy meglátni és magunkénak érezni valakit (vagy valamit) egy röpke pillanat műve. Hasonlót éltem meg a Larimar ásvánnyal, amit elég volt megpillantanom valahol és máris tudtam: nekünk még lesz közünk egymáshoz…
 

S bizony van az úgy is, hogy valaki (vagy valami) lassan lopakodik közel a szívünkhöz. Jelen van ugyan az életünkben, de nem igazán kap benne szerepet. Ám aztán az idő múlásával - észrevétlen - egyre közelebb kerül hozzánk, s egyszer csak azon kapjuk magunkat: hiányzik, ha nincs a közelünkben. Jómagam valami hasonlót a Tigrisszem kővel kapcsolatban éltem meg, hiszen sok-sok évig bármerre jártam, mindenhol elmentem mellette: kiállításokon, ásvány-börzéken, egyéb vásárokon. Láttam, hogy szép, hiszen „kiragyogott” a környezetéből - de mégsem mozdított meg bennem semmit… Aztán egyszer csak megváltozott minden: a nyugalom, a békesség, a kiegyensúlyozottság érzésére vágytam, s néhány körülmény (mint tudjuk: véletlenek nincsenek) elvezetett a felismeréshez, miszerint: nekem ehhez szükségem van a Tigrisszemre! Megrázó felismerés volt... :-) (Ide illő idézet egyik kedvenc írónőmtől: Vavyan Fable-től: "Ezt..? Nekem..? Ezt!!! Nekem!!!")
 

Tehát ha ásványkövek között válogatunk, mindig figyeljünk a megérzéseinkre, „belső hangunkra”, mert biztosak lehetünk benne, hogy aminek a látványa, érintése jó érzéssel tölt el, az csak a hasznunkra lehet.

 

Ha pedig végkép megérzések és sugallatok nélkül bolyongunk az ásványkövek között, akkor vegyünk hegyikristályt: azzal sosem foghatunk mellé. :-)