Ha nem akarunk elveszni az információ-áradatban de mégis
gyógyulni szeretnénk, akkor talán az a legegyszerűbb, ha a beteg szervhez /
területhez kapcsolódó csakra színével azonos követ választunk. Tegyük fel, hogy
torok-problémáink vannak: akkor a torokcsakra kék színére gondoljunk és
válasszunk kék színű köveket, (pl. lapis lazuli, azurit), vagy ha netán
szív-problémákkal küzdünk (akár fizikai, akár érzelmi szinten) akkor a
szívcsakra zöld színéhez válasszunk gyógykövet (pl. aventurin, smaragd) és így
tovább. Egyszerű módszer - mégis megbízható.
Ha viszont nem tudjuk konkrétan meghatározni, hogy mi a
problémánk, egyszerűen csak szeretnénk egy „segítőt” vagy „védelmezőt”
választani magunknak az ásványkövek közül, akkor hallgassunk a megérzésünkre, a
szívünkre. Csakúgy, mint a szerelemben. Tudom-tudom, erősen közhelyes, de
lássuk be: van az úgy, hogy meglátni és magunkénak érezni valakit (vagy
valamit) egy röpke pillanat műve. Hasonlót éltem meg a Larimar ásvánnyal, amit
elég volt megpillantanom valahol és máris tudtam: nekünk még lesz közünk egymáshoz…
S bizony van az úgy is, hogy valaki (vagy valami) lassan
lopakodik közel a szívünkhöz. Jelen van ugyan az életünkben, de nem igazán kap
benne szerepet. Ám aztán az idő múlásával - észrevétlen - egyre közelebb kerül
hozzánk, s egyszer csak azon kapjuk magunkat: hiányzik, ha nincs a közelünkben.
Jómagam valami hasonlót a Tigrisszem kővel kapcsolatban éltem meg, hiszen sok-sok évig
bármerre jártam, mindenhol elmentem mellette: kiállításokon, ásvány-börzéken,
egyéb vásárokon. Láttam, hogy szép, hiszen „kiragyogott” a környezetéből - de
mégsem mozdított meg bennem semmit… Aztán egyszer csak megváltozott minden: a
nyugalom, a békesség, a kiegyensúlyozottság érzésére vágytam, s néhány
körülmény (mint tudjuk: véletlenek nincsenek) elvezetett a felismeréshez,
miszerint: nekem ehhez szükségem van a Tigrisszemre! Megrázó felismerés
volt... :-) (Ide illő idézet egyik kedvenc írónőmtől: Vavyan Fable-től: "Ezt..? Nekem..? Ezt!!! Nekem!!!")
Tehát ha ásványkövek között válogatunk, mindig figyeljünk a
megérzéseinkre, „belső hangunkra”, mert biztosak lehetünk benne, hogy aminek a
látványa, érintése jó érzéssel tölt el, az csak a hasznunkra lehet.