Az első ásványkövem – amit kb. 5-6 évvel ezelőtt vásároltam
meg - egy jáde volt. Hosszasan keresgéltem valamit, ami megnyugtat és
kiegyensúlyoz - akkor erre volt szükségem. Faragott kő volt: áttetszetlen
világoszöld. De „vágyam tárgya” már akkoriban is a szivárványholdkő volt: olvastam
valahol sejtelmességéről, érzelmekre gyakorolt hatásáról, megannyi egyéb,
előnyös tulajdonságáról, s egyre inkább éreztem, hogy nem nyughatok, amíg nem
lesz egy ilyenem… Aztán lett: ezüstbe foglalt szivárványholdkő medált vásároltam, s
hónapokra „összekapcsolódtunk”. Viseltem éjjel és nappal. Csodáltam egyszerű,
színtelen szépségét, irizáló sárga-kék fényjátékát. Gondosan és rendszeresen
tisztítottam: csapban, folyó vízsugár alatt. A telihold energiáival „töltöttem
fel” úgy, ahogyan azt eme kő esetében javasolják. A családom néha megmosolyogta
ténykedésem, de azért szóltak, ha elkerülte figyelmemet a holdtölte…
Harmóniában éltünk: a szivárványholdkő és én. Néha felforrósodott a
nyakamban és ilyenkor megszorítottam, mintegy jelezvén: igen, érezlek.
Később azon kaptam magam, hogy beszélek hozzá… Nem, nem őrültem meg, egyszerűen
csak azt éreztem: meg kell szólítanom… Meséltem „neki”, mint ha barátom lenne, és néha kértem is „tőle”,
ha úgy éreztem, segítségre van szükségem.
Aztán az idők múltával jöttek más problémák, más ásványkövek:
tucatszám, s én csodáltam és szerettem valamennyit, de olyan kötődés, ami azóta
is a szivárványholdkőhöz köt, nem alakult ki bennem más ásvány iránt. Hiába: nekem „Ő” az
Igazi. :-)
 |
| Kedvenc ezüst medálom szivárványholdkő, opál és larimár kövekkel |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése