AVENTURIN: az önzetlenség köve

Mineralógiailag az Aventurin nem más, mint durva kvarc, amely a benne lévő krómcsillám-lerakódásoknak köszönheti zöldes színét. (Legtöbbször ugyanis zöld, ritkábban szürkés, sárgás, pirosas, barnás színben fordul elő.) Eredete írásos formában a 17. századig vezethető vissza, neve az olasz „a ventura” (véletlenszerűen) kifejezéshez köthető, amely kifejezés a kristályban „véletlenszerűen” szétszórt csillámlemezekre utal.

 

Indiában a neve „margaz”: ott a merkúri energiák közvetítőjeként, a smaragd helyettesítőjeként ismerik. A nyugati asztrológusok a Holdhoz, a Rák jegyéhez, az Uránuszhoz, a Vízöntőhöz és az éter eleméhez kapcsolják.

 

Eleink optimizmusnövelőnek, bátorsághozónak nevezték: úgy tartották, az Aventurin segítségével felismerjük az igaz és a hamis barátokat. Az Aventurin a szívcsakrához kapcsolódó ásvány, amelyet az önzetlenség kövének is neveznek.

 

Zöld Aventurin marokkövek

 

 

Miben lehet segítségünkre..?

 

Az Aventurin erősíti a könyörületet, valamint az empátiát, megerősíti a vezetői képességeket és a döntéshozatalt. Megmutatja, hogy mi tesz boldoggá - és boldogtalanná, erősítve ezáltal az önrendelkezést, az álmodásra és álmaink valóra váltására ösztönözve egyben. Elősegíti a fájó érzelmek gyógyulását és képessé tesz arra, hogy a szív parancsa szerint éljünk. Fokozza a teljes harmónia érzését.

 

Serkenti a felfogóképességet, kreatív ötleteket szül és lelkesít, erősíti a mások javaslataival szembeni nyitottságot, toleranciát és elfogadást. Összekapcsolja egymással a szellemi és az érzelmi testet. Csillapítja a haragot, ingerültséget, türelmetlenséget, támogatja az ellazulást, a regenerációt és a pihenést, így alvási nehézségek esetén is hatásosan alkalmazható.

 

Gyógyhatása: Egyensúlyba hozza a férfi  és női energiát. Elősegíti a szív regenerációját, serkenti a zsíranyagcserét, csökkenti a koleszterinszintet. Támogatja a csecsemőmirigy, a kötőszövetek és az idegrendszer működését. Egyensúlyban tartja a vérnyomást, megelőzi az érelmeszesedést. Gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatása is van, ezen túl allergiás tünetek enyhítésére is használhatjuk. Nyugtatja a szemet. Jó hatással van a mellékvesékre, a tüdőre, az arcüregre, az izom-, valamint a húgyivari rendszerre. Elixírként gyógyítja a bőrproblémákat. Gyermekeknél alkalmazva a születéstől hétéves korig szabályozza a fejlődést.

 

Ha Aventurint viselünk, az elnyeli az elektromágneses szmogot. Védi a szívcsakrát valamint a szív energiáját az asztrális támadások ellen. Az Aventurin - a Turmalinhoz hasonlóan - szoros kapcsolatban áll a tündérvilággal.
 

 

Medálok barna és zöld Aventurinnal

 

 

S hogy miért is esett szó az önzetlenségről..? Talán mert egyre inkább hiányát érezzük a mindennapokban... Szomorú tény, hogy egocentrikus világban élünk: talán sosem voltak még ennyire közömbösek az emberek mások problémáira.  (A kivétel ez esetben is tiszteletet érdemel - és említést, mert persze azért van pozitív példa, csak sajnos nem számottevő.)

 

Nehéz az élet mostanság, mondogatják legtöbben, miközben azt hiszik, hogy emiatt nem jut már idő/energia/pénz mások számára. Van benne igazság, de ami talán leginkább hiányzik, az a szándék. Pedig nagyszerű érzés jó szándéktól vezettetve, önzetlenül, pusztán csak „segíthetek valamiben” örömének megéléséért tenni valamit valakiért. Érdemes kipróbálni! (A hangsúly persze is itt az önzetlenségen van, hiszen az sem feltétlenül „egészséges”, ha önmagunkat vállon veregetve, saját egónk bűvöletében tesszük mindezt.)

 

Kezdhetjük „kicsiben”, a saját szűk környezetünkben (család, barátok, munkahely stb.) Megláthatjuk majd, milyen egyszerű, számunkra szinte jelentéktelennek tűnő apróságokkal is segítségére lehetünk másoknak, - annak ellenére, hogy „segítség” címszó alatt sokan sajnos még mindig az anyagi dolgokat értik… Tény, hogy jól jöhet némi pénz is nagy szűkségek idején, mégsem feltétlenül kell csak anyagiakban gondolkodnunk. Pl. megunt, használaton kívüli dolgaink is képezhetnek mások számára értéket - csak meg kell látnunk odahaza a felesleget - valaki másnál pedig a hiányt.

 

Rohanó világunkban az egyik legnagyobb érték az idő, így néha már azzal is segítségére lehetünk valakinek, ha időt áldozunk rá. (Nem véletlenül használtam az „áldozni” kifejezést…) Pedig „csak” arról van szó, hogy figyelünk rá, észre vesszük, ha problémája van, s ha beszélni szeretne róla, meghallgatjuk. Családtagjainknak is fontos a velük töltött minőségi idő: számunkra a legtöbbet így adhatjuk magunkból. Akinek pici gyermeke van, ezt pontosan tudja, hiszen az apróságok még „kiharcolják” maguknak a törődést és figyelmet - ám a figyelemre és törődésre ugyanúgy van szüksége mindenkinek, kortól függetlenül.

 

Segítség lehet az is, ha készségeink, képességeink szerint azt adjuk, amiben mi jók vagyunk. Ezt akár a munkahelyünkön is megvalósíthatjuk, hiszen talán nem is sejtjük, mekkora segítséget jelent, ha néha átvállalunk valakitől olyan feladatot, ami nekünk pár perces rutin - a másiknak viszont időrabló küzdelem. S talán néhanapján még az is „belefér”, hogy a környezetünkben ingyenesen végezzünk el olyan munkát, amelyért akár ellenszolgáltatást is kérhetnénk…

 

Tágabb környezetünkben is segíthetünk embertársainknak: türelemmel, előzékenységgel, vagy néhány kedves szóval, esetleg apró figyelmességgel - a hatás aligha marad el. És ez tényleg nem kerül semmibe! Ha mindig nyitott szemmel (és szívvel) járunk, előbb-utóbb rá fogunk érezni arra, hogy kinek mire lehet leginkább szüksége, és hogy mi abban miként tudnánk segíteni.

 

Elkezdeni nehéz: nagyon nehéz, mert sajnos már elszoktunk tőle és jelenlegi társadalmunk sem feltétlenül erre ösztönöz, de talán lassacskán megértjük, hogy a környezetünk csak olyan lehet, amilyenné mi magunk formáljuk - s a ma még fehérholló-ritka jó példa előbb-utóbb követendővé válik... Nem elég panaszkodnunk arról, hogy milyen önzőek, irigyek, figyelmetlenek és érzéketlenek az emberek: nekünk, magunknak kell tennünk azért, hogy ez jó irányba változzon.

 

Szebb, jobb, élhetőbb világban szeretnénk élni..? Tegyük érte: rajtunk (is) áll... J

LARIMÁR: egy darabka égbolt

Egészen kicsi korom óta örömmel és lelkesedéssel csodálom a felhő-habos kék eget. Gyermeki fantáziám képes volt életre kelteni az égen úszó páragomolyagokat, s az így „megelevenedett” felhő-lények aztán az önmagam szórakoztatására kitalált történetek fő- vagy éppen mellékszereplőivé váltak. Remek időtöltés volt… Manapság is mindig ámulattal adózom a látványnak - igaz, ma már történetek nélkül...

 

De hogy hogyan kapcsolódik mindez az ásványokhoz..? Nos: amikor először láttam LARIMÁR ásványkövet, annak rajzolataiban is ezt a természeti csodát véltem felfedezni… Aztán kiderült, hogy nem sokat tévedtem, mert a Larimár nem csak külsejével idézi az égboltot, hanem energetikájában is a „felfelé” kapcsolódásban segédkezik. A delfinkőnek is nevezett Larimár ugyanis a spirituális kövek közé tartozik: feloldja a spirituális blokkokat és a lelket a valódi életútjára irányítja. Új dimenziókat nyit meg, megkönnyíti a kapcsolatfelvételt az angyalokkal és a kommunikációt másik világokkal. Kitűnő kő azoknak, akik a lélektársukat keresik, de segít meggyógyítani az előző életek kapcsolatait vagy szívfájdalmait is. A Földre is gyógyító hatással van, mivel a földanya energiájával kapcsolódik össze. 



A nyers Larimár ásványkő

 

A Larimár tulajdonképpen bázisos vulkáni kőzetek réseiben hidrotermális úton létrejött pektolit. Színe általában kék vagy kékeszöld (néha kékesszürke), jellegzetes fehér foltokkal - ezek a „felhőfoltok” adják a kő légiességét. Bár pektolitot sok helyen bányásznak, ez a kékes színű változat egyenlőre csak a Dominikai Köztársaságban lelhető fel.

 

Mivel csak az utóbbi években vált ismertté, így írásos feljegyzés sajnos alig található róla. Az első írásbeli említés a kőről 1916-ból származik: egy szerzetes ekkor bukkant ugyanis egy dominikai barlangban erre az ásványra és kért engedélyt a barlang feltárására, bányászására - ám kérését elutasították. 1974-ben aztán újra felbukkant a kő: valaki rátalált a tengerparton (egy folyó szállította oda a követ a barlangból), s a megtaláló a lánya nevéből, a „Larissa”-ból, valamint a tenger spanyol megfelelőjéből a „mar” szóból alkotta meg az addig sosem látott kő nevét: Lari-mar. Azóta így nevezik.

 

A Larimár tehát ritka ásvány, ezért a jó minőségű, szép ásványkövek bizony nem olcsóak. Ám, ha tehetjük, szerezzünk be magunknak egy marokkövet, vagy köves ékszert, mert a Larimár sokféleképpen támogathatja életünket.

 

HATÁSAI

 

Segít a félelmek, a szenvedés és egyéb eltúlzott érzelmek feloldásában. Belső nyugalmat ad és még drámai változások esetén is segít megőrizni a higgadtságunkat. Támogatja a konstruktív gondolkodást és a kreativitást.

 

Serkenti az öngyógyító erőinket, tudatosítva bennünk, hogy a saját egészségünk felől csak mi dönthetünk. Általános energiablokád-oldó, különösen a mellkas, a torok és a fej területén: az itt található szerveink működésének hatásos támogatója. Serkenti az agytevékenységet is. Főleg a porc és torok betegségeire hatékony. Ugyancsak előnyös rátenni a betokosodott ízületekre és elzáródott artériákra: a fájdalmas területre téve gyengéden kivonja onnan a fájdalmat. Megtisztítja a test meridiánjait. A harmadik szem vagy a napfonatcsakra fölé helyezve - vagy finoman végigsimítva vele a testet - eltávolítja a tapadó entitásokat. A nőknek segít újra összhangba kerülniük az ösztönös nőiességükkel.

S ha nem is csak a felsoroltakért, de mindenképpen legyen ilyen köve annak, aki ugyanúgy rabja vagy a felhőhabos ég látványának, ahogyan én is… :-)



"Felhőhabok" gyűrűbe és medálba foglalva