Minden embernek vannak jobb és rosszabb napjai: olyan
időszakok, amikor különösebb ok nélkül érezzük rendkívülien jól - vagy éppen
rosszul magunkat. Kevesen tudják, hogy mindezért a bioritmusunk is felelős
lehet, melynek koncepciója szerint az emberi élet ciklikus változásoktól függ,
ami a születésünktől kezdődik és egész életünkön át tart. Három
bioritmus létezik: fizikai, érzelmi és intellektuális. A fizikai
bioritmus 23 napig tart és testünk kondíciójára vonatkozik: az erőre, a
betegségekkel szembeni ellenálló-képességünkre. Az
intellektuállis bioritmus 33 napig tart és a mentális képességeinkre
vonatkozik: a koncentrációnkra, a logikánkra, az elemzőképességünkre, a
tanulási és döntési képességünkre. Az érzelmi bioritmus 28 napig tart és a
hangulatunkra, az érzelmeinkre, a szexualitásunkra és a kreativitásunkra
vonatkozik. Bioritmusunk ciklusai két részre vannak osztva: a pozitív
fázisban lévők akár a fizikai, akár az érzelmi vagy az intellektuális
bioritmusról van szó, képesek a maximumot adni mindegyik területen,
eredményesen vágnak új projektekbe aratnak sikert azoknak a megvalósításában. A
negatív fázisban lévők nem képesek kihasználni az összes képességüket és
lehetőségeiket, nem érzik jól magukat a bőrükben és összességében úgy érzik:
semmi sem sikerül úgy ahogy szeretnék…
Nemrégiben én is egy ilyen „EZ NEM AZ ÉN NAPOM”
állapotban leledzettem, s bár küzdöttem ellene (minden általam ismert
„technikát” bevetve), a hangulatom valamiért mégsem akart „átfordulni” pozitív
tartományba. Még este is nyűgösködtem, - aztán valahogyan a kezembe akadt Saskó
Éva „Lélekvirágok, emberi világok” című, spirituális témájú könyvecskéje, s
abban az alábbi bejegyzés vonzott magához, melyet elolvasva már mosolyogva
aludtam el:
Az életünkben végső soron rend van, s ennek a rendnek ugyanúgy
része a sötétség és a világosság, mint a jó és a rossz. Az pedig tőlünk függ,
hogy az életünkben adódó nehéz helyzeteket hogyan éljük meg: képesek vagyunk-e
saját hasznukra, tanulásunkra, fejlődésünkre fordítani azokat - mert hát végül
is ez lenne a cél… Az pedig mindenképpen erőt és biztonságot ad, ha tudjuk,
hogy az életben minden az egyensúlyra törekszik, s ugyanolyan törvényszerűen
érkezik a természetben a borúra derű, mint ahogyan az életünk nehéz, küzdelmes,
fájdalmas periódusait követik a szebb, gondtalanabb, termékenyebb, boldogabb pillanatok.