De hiszen ez csak egy kő..!

Kő-mániám 2012 tavaszán egy „Ásványgyógyászat” tanfolyamon csúcsosodott ki, ahol sok-sok új információval gazdagodtam. Akkor úgy éreztem: csodálatos dolgok tudója lettem és eme csodának részesévé kell váljon mindenki, aki körülöttem él. Fejembe vettem, hogy - lesz ami lesz, - én bizony mindenkit "meggyógyítok", aki valamire is panaszkodik. Beszereztem a „gyógyítás” kellékeit, vagyis mindig volt nálam valamilyen ásványkő: fájdalomra, köhögésre, testi-lelki nyavalyákra - és nem féltem „bevetni” őket. :-)

 

A megajándékozottak sokféleképpen reagáltak: volt aki rácsodálkozott, volt aki őszintén örült, s volt, akin láttam, hogy csak azért fogadja el, mert nem akar megbántani… Persze olyan is akadt, aki értetlenül fogadta, forgatta, nézegette, aztán kiszakadt belőle a vélemény: „De hiszen ez csak egy kő!” Hát igen: van, akinek csak az…

 

S miközben sokan legyintenek az „ásványgyógyászat” kifejezés hallatán, a közösségi oldalakon közzétett fotók tanúsága szerint egyre több szülő vásárol a gyermekének borostyán láncot, márpedig annak viselése sem más, mint „kőterápia”, mivel a borostyán segíti a fogzást, csökkenti a fájdalmat, erősíti az immunrendszert. Pedig meglehet, a szülők számára is elkélne egy-egy ametiszt, vagy jáde kő, annyi a fáradt, stresszes ember mostanság - ám valószínűleg annak viselésétől Ők maguk már elzárkóznának. Vagyis sokan nem adnak esélyt ennek a módszernek, pedig régészeti leletek garmadája igazolja, hogy az emberiség ősidőktől fogva használja az ásványok gyógyító/védelmező erejét.

 

Feladtam: már nem akarok mindenkit „meggyógyítani”. Ettől függetlenül szeretném megismertetni az emberekkel az ásványokat, - esztétikus ékszerek formájában, - remélve, hogy sokaknak megtetszik majd a kövek egyedisége (nem találni köztük két egyformát), s talán idővel meg is kedvelik azokat.

 

Fontosnak tartom tehát, hogy az általam készített ékszerek szépek, ezzel együtt kényelmesen hordhatóak legyenek, mert önmagában egy ásványkövet, vagy ásványgyöngyöt kevesen hajlandóak maguknál tartani, viselni. S ha a választott ékszer a mutatóssága mellett esetleg jótékonyan hat a szervezet működésére is… Nos, az máris extra nyereség. :-)

 

Akik pedig megtapasztalják, milyen érzés, amikor egy kő felforrósodik, lüktet a bőrükön, azok ebben a „hatásban” már aligha fognak kételkedni…

Ezt a vörös jáspis gyöngyöt az hiszem kevesen akarnák/tudnák viselni

Ez ugyanaz a vörös jáspis gyöngy... :-) 

 

Pillangós meglepetés

A hétvégén lesz Heni barátnőm születésnapja. Különleges kapcsolat a miénk, hiszen ismeretségünk egy informatika tanfolyamon kezdődött, ahol Heni tanított, aztán a közös munka révén a tanár-hallgató viszonyból munkatársi kapcsolat lett, abból pedig kibontakozott a barátságunk. Régen nem dolgozunk már együtt, és mert Heni időközben elköltözött, találkozni is ritkábban tudunk, mint szeretnénk, a barátságunk mégis rendületlenül állja az idő és a távolság próbáját. Néha beszélgetős, néha „csajos” (nézelődős-vásárolós-ebédelős-kávézós) programot csapunk, vagy éppen csak beülünk egy előadásra, elmegyünk egyéb rendezvényre, kedvünk szerint: könnyen meg tudjuk tenni, hiszen sok tekintetben közös az érdeklődésünk és az ízlésünk is.

Szóval Heninek születésnapja lesz. Azt már biztosan tudtam, hogy ékszert készíteni fogok neki, s abban is biztos voltam, hogy feltétlenül lesz rajta pillangó is, élénken emlékezvén egy csajos programra, amikor is barátnőm végigvonszolt egy pláza mindösszes bizsut árusító boltján pillangós nyakláncot keresve - és nem találva.
Pillangó tehát kell rá: ez nem kérdés.  :-) A kérdés az: milyen ásványkőből készüljön. Sokféle ásványékszert kapott már tőlem, valami egészen különlegeset szerettem volna… Nemrég vásároltam ásványokat, többek között néhány larvikit követ is. Ránézésre jelentéktelen, szürkésfekete kő, de ha fény éri, felragyog: ezüst/bézs színekkel irizál, a napfényben pedig egyenesen tündököl. Számomra is új ez az ásvány, keresgéltem, hogy miben segít, mire használható, s amikor a jellemzésében az alábbiakhoz értem: „Támogatja annak felismerését, hogy milyen gondolatokat és érzelmeket kell megváltoztatni ahhoz, hogy a vágyott cél elérhetővé, megvalósíthatóvá váljon és tudatosítja az ehhez szükséges első lépést”, nos innentől kezdve nem volt kérdés többé, hogy miből fog készülni barátnőm születésnapi meglepetés-ajándéka.
A Heninek szánt pillangós larvikit medál tehát elkészült… Íme:

Pillangós medál Heninek

A napokban a többi larvikit követ is felhasználva többféle ékszert készítettem: ezek még keresik a jövendőbeli viselőjüket... :-)

Larvikit variációk

Másban "elsők"

A bizsukat sok éve száműztem az életemből és szenvedélyesen gyűjtője lettem az ásványékszereknek. Sokat olvastam róluk és egyre több követ ismertem meg. Egy idő után már az sem volt kérdés, hogy melyiket vegyem fel: kinyitottam az ékszeres-dobozkámat és szinte éreztem, hogy mire van szükségem. Persze ilyenkor a kőhöz öltöztem: annak színe, stílusa határozta meg, hogy milyen ruhát vegyek fel az adott napon.

Aztán olvastam valahol a tigrisszemről, és mert úgy éreztem, szükségem van rá, (kiegyensúlyozó, nyugtató, stressz-oldó hatását szerettem volna megtapasztalni,) lázasan kutatni kezdtem tigrisszem-köves ékszer után. Sokáig keresgéltem, de nem találtam olyat, ami stílusában illett volna hozzám. Ám egyszer csak „rám talált” pár szív alakúra csiszolt tigrisszem ásványkő, s ekkor gondoltam először, hogy nem keresgélek tovább: maradok a köveknél, vásárolok hozzájuk szerelékeket és elkészítem magamnak az ékszereket. Így is lett: medált és fülbevalót készítettem. Igaz, a szerelőpálca-kezelésem némi kívánnivalót hagyott maga után, de a végeredményt örömmel és büszkén viseltem: ezek voltak az első ásványékszerek, amelyeket magamnak készítettem.

Tigrisszem kövekből készült medál és fülbevaló

Egy (kő)kapcsolat története...

Az első ásványkövem – amit kb. 5-6 évvel ezelőtt vásároltam meg - egy jáde volt. Hosszasan keresgéltem valamit, ami megnyugtat és kiegyensúlyoz - akkor erre volt szükségem. Faragott kő volt: áttetszetlen világoszöld. De „vágyam tárgya” már akkoriban is a szivárványholdkő volt: olvastam valahol sejtelmességéről, érzelmekre gyakorolt hatásáról, megannyi egyéb, előnyös tulajdonságáról, s egyre inkább éreztem, hogy nem nyughatok, amíg nem lesz egy ilyenem… Aztán lett: ezüstbe foglalt szivárványholdkő medált vásároltam, s hónapokra „összekapcsolódtunk”. Viseltem éjjel és nappal. Csodáltam egyszerű, színtelen szépségét, irizáló sárga-kék fényjátékát. Gondosan és rendszeresen tisztítottam: csapban, folyó vízsugár alatt. A telihold energiáival „töltöttem fel” úgy, ahogyan azt eme kő esetében javasolják. A családom néha megmosolyogta ténykedésem, de azért szóltak, ha elkerülte figyelmemet a holdtölte…
 

Harmóniában éltünk: a szivárványholdkő és én. Néha felforrósodott a nyakamban és ilyenkor megszorítottam, mintegy jelezvén: igen, érezlek. Később azon kaptam magam, hogy beszélek hozzá… Nem, nem őrültem meg, egyszerűen csak azt éreztem: meg kell szólítanom… Meséltem „neki”, mint ha barátom lenne, és néha kértem is „tőle”, ha úgy éreztem, segítségre van szükségem.
 

Aztán az idők múltával jöttek más problémák, más ásványkövek: tucatszám, s én csodáltam és szerettem valamennyit, de olyan kötődés, ami azóta is a szivárványholdkőhöz köt, nem alakult ki bennem más ásvány iránt. Hiába: nekem „Ő” az Igazi. :-)
 

Kedvenc ezüst medálom szivárványholdkő, opál és larimár kövekkel

 

Első...

Ez az első blogom első blogbejegyzése… :-)

Sokféle „első” volt már az életemben, s mindhez megannyi emlékkép, érzés társul. Ehhez is fog: most gyűlnek... :-)

Megküzdöttem a létrehozással, de tudom, ennél is nagyobb feladat lesz életben tartani. A bulldogok kitartása és szívóssága ugyan hiányzik jellembéli tulajdonságaim közül, de igyekezni fogok, mert eme első blogbejegyzés "életre hívott" valamit, ami máris kedves nekem.